Nagy Edit készített egy közvéleménykutatást a tagok között, most pedig elkészült a tanulmánnyal, amit erre alapozott. Nekünk nagyon érdekes volt látni, hogy kik jönnek el a rendezvényekre és miért. Editnek köszönet a sok és lelkes munkáért.
A közvéleménykutatás eredménye sok szép grafikonnal itt található, a teljes tanulmányt ezen a címen éritek el.
Válaszok az “Előadások hány százaléka érdekel?” kérdésre.
Edit rövid összefoglalója az eredményekről:
Elkészült a május végén megjelent Meetupra vonatkozó kérdőívet értékelő tanulmány. Az írást a fenti linken olvashatjátok, itt most, csak az „eredmények” rövid összefoglalóját olvashatjátok. És mivégre az idézőjel? Igen komoly fenntartásokkal nevezhetjük az 52 résztvevő által kitöltött kérdőívek adatai alapján levont következtetéseket eredménynek. A minta nagyon kicsi és nem reprezentatív, így minden, ami itt, és a tanulmányban leírásra került, az a kitöltők véleménye alapján körvonalazódott sejtéseket jelenti, semmi esetre sem vehető készpénznek.
A felméréssel az volt a célom, hogy megvizsgáljam, mi tartja mozgásban a Meetupot. Miért jöttök el hónapról hónapra, igen szép számban a rendezvényre. A kérdésfeltevés persze ennél összetettebb, van benne szó Benklerről, peer productionról, Pecha Kucháról, de erről részletesebben a tanulmányban…
Nagy ugrással inkább rögtön a következtetésekre lépnék, melyek igen gyenge lábakon állnak, így csak a legfontosabbakat idézném. Először is, hogy miért is jártok Meetupra. A válaszok alapján egyértelmű az előadások kiemelkedő fontossága. Ezen túl lényeges még a kitöltők számára az ismeretbővítés, a barátokkal, hasonló érdeklődésűekkel találkozás. Senki sem jelölte meg a munkáltatóra találás célját a rendezvény által. Igen kevesen mennek el az eseményre az ismerősökkel való találkozás, szponzorra vagy partnerre találás, vagy a közösségben való megjelenés miatt. A válaszadók a Meetup különféle hozadékait látják. Legtöbbjük esetében előfordult már, hogy érdeklődésüket egy-egy előadás teljesen más területre irányította, inspirációt kapott a munkájához, vagy új ötletet merített, szakmai tanácsot kapott.
A rendezvényről legtöbben ismerősüktől, vagy közvetlenül a szervezőktől hallottak. Érdekes hogy közöttetek, a magatokat technológusnak, informatikai szakembernek vallók között is relatív alacsony azok aránya, akik nem személyes kapcsolataik segítségével, hanem az interneten keresztül találtak rá a rendezvényre. Így a Meetup esetében arra a következtetésre juthatunk, hogy a kérdőívet kitöltők már korábbról is ismerték egymást, illetve azok sokkal inkább hajlamosak elmenni az eseményre, akiknek az ismerősük ajánlotta azt, mint aki az interneten, önmagától talált rá. Új barátságok születése nem jellemző, azonban sokan kötnek új ismeretséget, lazább kapcsolatban állnak a többi látogatóval.
A válaszokat látva beigazolódni látszik HH véleménye a New York-i anyarendezvény és a budapesti Meetup összehasonlításáról, mely szerint a New York-i Meetup inkább a kapcsolatépítésről, befektető és üzleti partner keresésről, míg a budapesti sokkal inkább a „technikai/tecnológiai/elméleti eszmecseréről” szól, és hogy a magyar rendezvény sokkal barátibb hangulatú, „emberközelibb”.
